Hol is kezdjem?
Egy születés mindig olyan bizonytalan. Legyen szó bármilyen élőlényről. Akár növényről, akár állatról, akár emberről. Pici, törékeny, kiszolgáltatott kis lény. Ideális körülmények között életképes, fejlődésképes, egyáltalán megszületni képes. DE! És ez itt egy hatalmas DE! Mi van, ha nem ideálisak a körülmények? Jelen esetben tojásokról, kiscsibékről beszélek. Igen, sajnos nem mindegyik tojás egészséges tyúktól származik, vagy egészséges kakastól, vagy ideálisan volt tárolva, vagy keltetve, vagy,vagy,vagy. És itt nagyon sok a hibalehetőség.
Mindig nagy dilemmában vagyok. Segítsek, ne segítsek. Évek óta keltetek, évek óta segítek, ha kell. Mégis, minden egyes kelő csibénél mérlegelek. Sokan úgy tartják, nem kell segíteni, mert „ha magától nem tud kibújni, nem életképes”, vagy „hagyd a természetre” vagy „ez az élet rendje”. És még sorolhatnám. Nos, igaza lehet. Csak nézzük meg, hány megszületni képtelen csecsemőből lett felnőtt, hála a gyors, precíz orvosi segítségnek. Hány olyan baba tudott világra jönni, aki téraránytalanság, vagy akár a méhszájat elzáró méhlepény, vagy bármi, rajta kívül álló ok miatt egyszerűen nem tudott kibújni. A kicsi maga egészséges volt, de mégis, a körülmények nem neki kedveztek. Oké, kicsit meredek a párhuzam. Itt mégis egy emberről van szó, és nem egy csibéről. Nos, igen, de mégsem. Mert csupán annyi a különbség, hogy én nem orvos vagyok, és nem kórházban vagyunk. De egy élet akar megszületni, aki valamiért nem tud. És nekem van eszközöm ahhoz, hogy segítsek neki. Akkor ne tegyem meg??? Igen, veszélyes. Igen, meg is halhat a kezeim között. Igen, lehet, hogy segítség nélkül is ki tudna bújni... igen, lehet, hogy ha nem a tojásba fullad, akkor a következő pár napban, hétben fog meghalni. Igen, lehet, hogy mégis felnő, és nemzőképtelen lesz. Lehet. Sok a lehet. De ezek mind csak esélyek. Lehet, hogy teljesen egészséges felnőtt lesz, és csodaszép csibéi lesznek, mert tényleg lehet, hogy nem a genetikájával van a gond, hanem egyéb ok szólt közbe, amiről ez a csibe nem tehet.
Szóval ott a csibe, ott vagyok én, szó szerint a kezemben a lehetőség, és a csibe esélye az életbemaradásra. Hát megadom neki.
Négy éve keltetek, négy éve segítek. Nagyon kell tudni, mit csinál az ember. De ennyi tapasztalattal az idei első kelésbe csak egy csibe fulladt bele a 103-ból. Ő is reggelre. A már kikelt csibék nekigörgették a többi tojásnak, és beragadt. Pont ráfeküdt a levegőlyukra (nem tudom, hogy hívják) és reggel már nem mozgott.
Hogy mennyi marad életben? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy akik elhullanak, miért teszik, és egyáltalán nem biztos, hogy azok, akiknek segítettem (olyan 15-nek). De a kezdet megvan. Kibújtak. Van, aki gyenge, és igen, talán nem fog megerősödni. De ezt már tényleg a természet dönti el. Én megadtam az esélyt neki, nyugodtan nézhetek tükörbe.
Ha bárki kérdezi, segítsen-e kikelni a csibének, annyit mondhatok, hogy igen. Értsen hozzá, tudja, mikor kell belenyúlni, tudja, hova nyúl, milyen erővel, milyen irányba. Tudnia kell, hogyan bújik ki a csibe, és azt kell imitálni. Tudni kell, hogyan fekszik a tojásban a csibe. Igen. De legfőképpen meg kell próbálni! Én is elkezdtem egyszer, és nagyon féltem. És sajna nem mindegyik maradt életben. És tudom, hogy ezután sem fog mindegyik életben maradni. De legalább megpróbáltam. És ha az illető, aki kérdez megpróbál segíteni, és mégsem sikerül, ha mégis meghal az a kicsi jószág, csak annyit mondhatok, hogy ne legyen lelkifurdalása. Nem mindig tudunk segíteni. De a szándék még mindig nagyon, nagyon fontos!
 |
| A fele kikelt |
 |
| Kis segítség |
 |
| Hány a fürjcsibe? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése