A mondás szerint asszony kell a házba. A rossz nyelvek szerint ez inkább Kőműves Kelemenné féle építészetet jelent. Nos, nálunk is sokminden kerül a falba...asszony ugyan nem, és semmilyen emberi testrész, de állati, növényi annál inkább.
Ugyanis az egyszeri városból kiszabadult szellemi munkás, amikor gazdálkodásra adja a fejét, kitalálja, hogy építeni kellene ezt-azt. Persze, ha sok alapanyagot hozat, akkor olcsóbb. Hogy nem használja fel egyszerre, sebaj, eláll, meg nem romlik, legalább tudnak a gyerekek is mivel játszani. Ilyen pl a homok, a sóder, ami a betonhoz, vakolathoz, habarcshoz kell. Igen ám, csakhogy amennyiben tényleg nem használjuk el az egészet, úgy a gyerekek tényleg birtokba veszik a maradék anyagokat, és ha még várunk is pár hónapot, ne adj' Isten egy-két évet, akkor a természet is ráteszi a kezét a drága pénzen megvásárolt, és bár egyenlőre fel nem használt alapanyagokra, amikkel az egyszeri falura költöző városi gazdálkodó még szeretne valamit kezdeni.
Így volt ez nálunk is. Két, vagy három éve hozattunk kb 5 köbméter homokot, 3 köbméter sódert. Azóta abból élünk, foltozgatunk, falazgatunk, betonozgatunk. Lassan a végére érünk. Persze mindemellett elkészültek az eredeti célok is, úgysmint egy terasz, illetve egy szoba.
Az istálló azonban folyamatos renoválási terület, ugyanis az állatok mindig rongálnak valamit. A szeretett, hasznot hozók is, de a patkányok főleg. Így esett, hogy az esős napokon a gyerekek értékes alvásidejének nagy részét az istálóban töltöm vakolással, patkányjáratok betömésével, nyúlól falának építésével. Igenám, csakhogy először ki kell bányásznom (szó szerint ki kell termelnem) a homokot, a sódert a fű közül, illetve a játékhalmok alól. Ez nem is jelent problémát, viszont a gyerekek a hétvégén a nagy gidaesőben megtalálták a pálinkáshordót, amibe még nyáron szedtünk pálinkának való cseresznyét, és persze azóta sem vittük el kifőzetni. Na, hogy, hogynem a gyerekek kimerték belőle a levet, és azzal építettek a homokvárhoz patakot. Ezt a homokot vittem én be ma az istállóba, és kevertem be habarcs-vakolatnak... azt az illetfelhőt! Amúgy nagyon finom volt, de már a szagtól becsíptem. A kecskék kifeküdtek, a malacok meg elkezdtek fogócskázni. A párom mondta, hogy nem páratartalom volt az istálóban, hanem piatartalma a levegőnek.... A fal azért megépült, de szerintem majd holnap fogom még egyszer átnézni a vízmértékes ölesléccel, addig hagyom, had párologjon az alkohol. A nyuszik jól fogják magukat érezni ott, tán még fűszerezni sem kell annyira majd a vacsorát... aromás húsú nyulakat tenyésztünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése