Oldalak

2016. március 8., kedd

Csibe inkubátor

A múltkor már említettem, hogy előszeretettel segítek azoknak a kiscsibéknek, akiknél látom, nem nagyon van erejük világra születni. Ennél a fürj generációnál ez olyan 15-20 csibénél történt meg a 102-ből. Sajnos a kelés utáni reggelre kettő általam segített picurka nagyon feladni készült az evilági életet. Gondoltam, várok még néhány órát, aztán meglátom, mi lesz. Sajnos mire újra odajutottam, az egyik csibe feladta, a másik is nagyon gondolkozott. Csak tátogatta a csőrét, magáról mit sem tudva ájultan. Hiába, a keltetőre szükségem volt, így kénytelen voltam kivenni, és a többi közé telepíteni.
Tisztában voltam azzal, hogy ha ezt a magatehetetlen csöppséget beteszem a már 1-2 napos, vígan szaladgáló kannibál banda közé, kb negyed óra múlva már semmi nem maradna belőle. Ekkor eszembe jutott egy falumbéli gazdaasszony ötlete. Ő egy befőttesüveggel lámpáz a csibéknek. A lámpa felmelegíti a befőttes üveget, a csibék pedig hozzábújnak, mégsem égetik meg magukat, és nem is tapossák össze egymást. Nos, ebből kiindulva alkottam meg a huszonegyedik századi csibe inkubátort.

Csibe inkubátor
 
A lámpa közelébe tettem, így a 60-as izzó finoman felmelegítette az üveget. Nagyon kellemes meleg volt az üveg. A kis kábult csibe hallhatta a többiek élénk, hívogató csipogását, mégsem volt veszélyben.
Csakhogy ez még nem lett volna neki elég. Ez kevés az életben maradáshoz. Nosza elő a fecskendőt, és két-három óránknt egy-egy csepp almaecetes vizet próbáltam belediktálni. Eltelt egy nap. Csak felüdt, csak pihegett. Semmi nem látszott. Másnap reggel félve mentem etetni a csibebandát. örömmel láttam, hogy még él! Nem festett túl jól, de élt! Fecskendő, almaecet. Mikor kivettem az üvegből olyan mérhetetlen visításba kezdett, hogy a többi azonnal elkezdett menekülni. DE A SZEME NYITVA VOLT! ENGEM FIGYELT! PRÓBÁLT MENEKÜLNI! Hurrá!!! A fecskendőből egy csepp vizet kinyomtam, abba belecsípett, és egyedül lenyelte. Majd a következőt, és a következőt. Három-négy adag után nagyon elfáradt, eldőlt. Visszatettem az üvegbe. Néhány óra múlva megismételtem a műveletet. Mikor visszatettem, szeretett volna a többivel szaladni. Áttettem hát, de még nagyon nem tudott megállni a lábán. A többi azonnal nekiesett. Gyorsan kikaptam a piranhák közül, vissza a kis üvegébe. Beszórtam neki kis ennivalót, és belecsípett! Első szem magdarab! Ezt folytattuk egész nap.
Másnap az első itatás után, amikor a többinek is adtam enni, tahát nagy volt a békesség és az elfoglaltság, kivettem a kis túlélőt, beengedtem a többihez. Kicsit csetlett-botlott, de már egyik sem akarta megtámadni. Néhány perc múlva eltűnt a szemem elől, és azóta sem tudom megkülönböztetni a többitől. Ennek már három napja. Mindenki ép és egészséges, lassan egyhetes nagycsibék! 101-en vannak (mint a dalmaták, nagykedvenc a gyerekeknél).


Csak a statisztika kedvéért, 109-ből 103 indult meg, ebbőt 101 maradt életben az első héten. Ez 98%-os kelési arány. Csodás! Nagyon jó tenyésztojásokat vettünk (tudok elérhetőséget adni, ha valakit érdekel), és biztos vagyok benne, hogy az új keltetőgép is felelős ezért a teljesítményért. A fejleményekről még beszámolok.

Szép napot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése