Épp falaztam a nyúlólat, mikor Robi azt mondta, neki nagyon gyanus az egyik kecskelánykánk, Timi. Mintha guggolgatna, és hát szaporán veszi a levegőt,lefekszik, fölkel. Ismerve engem, valamint végigkísérte már pár szülésemet (egészen pontosan négyet), nálam ugyanezek voltak a tünetek. Olyan fura, figyeljük. Hát figyelte. Egyszer csak szól, hogy akkor most tegyük át a szülőszobába, mert fekszik és nyom. Nosza hajrá, áttessékeltük. Fél óra múlva kibújt az idei év második gidácskája, kis bakocska.
 |
| Timi első gidája |
Húúú, de pörögtünk mi is. A gyerekek is pont kint voltak, láttak mindent. Egy születés hatalmas dolog, őket sem lehetett lenyugtatni.
Másnap az újdonsült kecskemami barátnője (Zizi) nagyon mekegett. Gondoltam hiányolja a társát, így visszatettem őket a többiekhez. Nem volt semmi gond, hamar megszokták egymást, megszaglászták a többiek a kicsit, óvatosan megterelgették. Késő délután, amikor mentem az esti etetésre, illetve zárni az istállót, hatalmas mekegésre érkeztem. Gondoltam, valami baj van, tuti valakit a sarokba szorított a két lüke a csapatban (Zsóka és Lucifer a két zakkant nálunk). Beérkeztem, hát Zizi feküdt, hatalmasakat nyomott. A magzatvíz már elfolyt, a fejecske pedig éppen akkor bukkant elő. És itt leállt. Csak nyomott, csak nyomott. Semmi. Bementem hozzá, akkor láttam, hogy csak az egyik lábacska van kint a kicsi feje mellett. Óvatosan benyúltam a másik lábát kitapogatni. Éreztem, hogy csuklóban van hajlítva. Kicsit visszanyomtam, és sikerült kiegyenesíteni. Ki is bújt a lábacska. A következő tolófájásra meg is született a csodaszép kislány!
 |
| Zizi első gödölyéje |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése