Láthatatlan készülődés

Ilyenkor tél közepén, második felében az emernek már nagyon elege van a hidegből, az újabb hóesésből, a folyamatos mínuszokból. Már megépítette az összes hóembert, már megrajzolta az összes hóangyalt, már eldobta az összes hógolyót, már megvívta az ősszes hócsatát, lecsúszta az összes pályát szánkóval. Már elhasználta a tüzifa nagy részét, már sikeresen (vagy sikertelenül) elkerülte a csúszós út miatti baleseteket.

Ilyenkor a legrosszabb, egy nagy levegőt venni és kitartani, várni, várni, csak várni a melegedést, vagy bármit, ami kicsit kizökkenti az ugyanolyan zord, hideg, reménytvesztett hétköznapokból.

De semmi, és semmi...

Elkezdtük

Nálunk ,inden évben a lélektani évkezdés a növényekkel a palánták elvetésekor kezdődik, míg az állatoknál a keltető indításakor, vagy a gidák születésekor. Idén megpróbálom kicsit kinyújtani a szezont, és már most elkezdeni az új évet. Hogy hogyan?

BUÉK

Új év, új kezdet.

Év elején mindig előveszem az új évi naplóm, az óévi mellé teszem, és átvezetem az infokat. Kicsit nosztalgiázok, kicsit álmélkodom, kicsit újra élem a történteket.

A tavalyi évben aztán kijutott nekünk mindenből. Hatalmasat fejlődtünk, sokat gyarapodtunk, és óriási veszteségeink is voltak. Valahogy megjártunk hegyet és völgyet,  a Mennyet és a Poklot is.

Hajnali gondolatok

Van a korai kelésben valami báj. Még minden csendes, a kakas sem kukorékol, a család alszik. Az ember végre felszállhat a gondolatai hátára, és szárnyra kelhet velük. Egyedül, szabadon.

Ilyenkor még sok a terv, még sok az ötlet, még sok az inspiráció...

Újrakezdés

Minden kezdet nehéz. Tartja a mondás. Ugyanakkor úgy gondolom, van annál nehezebb, mint elkezdeni valamit. Ez pedig az újrakezdés.

Újra kezdeni valamit annyiban nehezebb, hogy az embernek már van tapasztalata az adott dolgot illetően...általában negatív tapasztalata. És bár tudásunk is van dögivel, de amikor valamit teszünk, dolgozunk, és kudarc ér minket, akkor hajlamosak vagyunk feladni mindent.

A hozzánemértő jóindulat ára

Hetek óta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását. Sokat gondolkodtam a dolgon, tisztán és higgadtan szerettem volna látni, pontosan mi is bánt.

Sajnos, kedves, szeretett Zsóka kecskénk meghalt.

A körülmények, a felelős személy, a történtek mind mind nem fontosak. A lényeg annyi csupán, hogy sajnos nagyon sokan nem hallgatunk a nálunk fiatalabbra. Nem tudjuk elhinni róla, hogy jó szakember lehet a saját gyerekünk, vagy gyerekkori jártszópajtásunk.

Küzdelem az életért

Amikor az ember már azt hiszi, sinen van, beindult, már csak terelgetni kell és gyönyörködni benne, mert már minden előkészítve, beszerezve, megtervezve, kitalálva, na akkor adja az élet a következő akadályt. (és hihetetlen, de sosem akkorát, amekkorát ne lehetne leküzdeni!)

Nálunk is éppen ezt történt. Keltető lekapcsolva, utolsó 200 fürjcsibe kikelve, növendékek jól vannak, első fürjkakas első kukorákolását hallottam tegnap, kecskemamik gömbölyödnek, Mazsola, a malacmami bealmozva, Pumukli (a boldog apa) különrakva, fertőtlenítő, törlőkendő, infralámpa bekészítve. napokon, esetleg egy-két héten belül lesznek kismalacok, már nagyon ereszkedik a hasa, duzzad a nunija, elkezdtek duzzadni a cicik...és már sokat ül. :)
Szóval minden sinen, startra készen, kert rendesen gondozva, zöldség tartósítva, padlás betonozás alatt, amikor is az öreg anyanyulunk bekattan, és eldobálja a kölykeit.
Ne is értettem, miért. Nem is annyira öreg (két éves), nyugodt körülmények, elkezdte építeni a fészkét. A szénáig eljutott, majd másnap délben, mikor mentem (reggel még nem volt semmi) szanaszét szórva a boxban a kisnyulak, sehol semmi szőr. Gyorsan összekapkodtam, akit csak értem, be a fürcsibék szekrényébe az infrafilm alá egy dobozban. Kettőt sajna nem tudtam megmenteni.

Régebben már próbáltam dajkálni kisnyulakat, de azok nagyon át voltak hűlve, és már több órája, akár már másfél napja nem ettek. Ezek is hidegek voltak, de épp csak megszülettek, tehát még nem voltak sem kiszáradva, sem kiéhezve. Ilyenkor áldom Istent, hogy vannak kecskéink (már nem egy cica életét megmentettem a tejével), és most már az ért is, hogy vannak fürjeink, akik tojása köztudottan nagyon tápláló. Nosza, nyuszitejgyártás abból, ami van (mert macskatápszer nincs itthon) Fél deci kecsketej (frissen fejt, de 12 óránál nem régebbi), egy fürjtojássárga, fél szőlőcukor, fecskendő.
Most még csak egy naposak, remélem megmaradnak. Egyenlőre mindegyik jól van, már kakilt is...összesen heten vannak, és tüneményesek. Már nagyon szépen nyalogatják a fecskendőből a tejcseppeket.... minden perccért küzdünk, és minden percnek örülünk.

Szép napot!