Nálunk ,inden évben a lélektani évkezdés a növényekkel a palánták elvetésekor kezdődik, míg az állatoknál a keltető indításakor, vagy a gidák születésekor. Idén megpróbálom kicsit kinyújtani a szezont, és már most elkezdeni az új évet. Hogy hogyan?
Hetek óta készülök a palántázásra. Azaz a palántának való magok elvetésére. Már megvan a palántának való föld, napok óta bent a házban, melegen, hogy amikor majd belevetem a magot, ne fázzanak meg. Nagyon gondolkodom, hogy kisüssem-e, sokat olvastam a mindenféle gombás betegségről, ami a pici kis növénykéket megtámadja.
Csávázott magokat nem áll módomban, és nem is szeretnék vetni. Megpróbálkozom nagyanyáink módszereivel. Ők a palántaföldet a leendő kiültetésük helyéről napokkal a vetés előtt bevitték melegre, betették az erre használt tepsibe, és kisütötték. Egyet is értek a módszerükkel, meg nem is. A hőkezelés kiírt ugyanis mindent, még a hasznos mikrobákat is. Ugyanakkor amiért mégis megpróbálkozom ezzel a módszerrel az az, hogy a kis palánták annyira védtelenek, és hiába ideális a fény, a hőmérséklet és a víz, sokszor belebukok a palántanevelésbe. Még szegény nagymamám is belefutott olykor-olykor a palántadőlést okozó gombákba, pedig ő 60 évig kertészkedett.
Ugyanakkor még ősszel vettem biológiai növényvédő szereket, amikor kiültetem a kicsi palántákat, azzal fogom kezelni.
És amiért ilyen korán nekiállok? Mivel az interneten annyi, de annyi tanácsot kap az ember, egy idő után besokall. Egyik blogon a gazdaasszony ajánlott egy könyvet, amit én is beszereztem. Idejében szólunk, 52 hét munkái a kertben. És bár legjobb tudásom szerint minden föld más és más, és nem lehet egy általános szabályt alkalmazni az ország összes termőföldjére, azért nagyvonalakban eligazgat. Mindenesetre egyhelyen van az összes ötlet, így tudom majd, hogy mi vált be, és mi nem. Ez a könyv külön foglalkozik a fűtött fóliás, a hideg fóliás és a szabadföldi zöldségekkel is a szőlő, a gyümölcsös illetve a dísznövények mellett. Azt javasolta, hogy ilyenkor (január első 2-3 hetében) el lehet kezdeni a fűtetlen fóliába illetve a szabadföldre, korai kiültetésre szánt palánták vetését/nevelését meleg helyen. Ezek a fejessaláta (pl a Május királya), a karalábé (Szentesi fajták), a korai fejeskáposzta, vöröskáposzta, kelkáposzta, karfiol, egyes paradicsom fajták (április közepi kiültetésre). Így hát ezt teszem. Emellett vetek zsázsát, minden évben a január-februári nyűglődős mikorleszmártavasz, mikorleszmármeleg, mikorbújikmárkiahóvirág lelkiállapot javítására. Ez a pici növény eszeveszett gyorsan fejlődík, és 3 hét alatt már készülhet is a finom fűszeres vaj. :)
És ugye az állatok! Alkalmi vételként vásároltam 70 tenyésztojást, illetve az én tyukocskáim (és a jércék is, ha jól láttam) elkezdtek végre tojni egy nagy kihagyás után (karácsonykor kénytelen kelletlen tojást vásároltam (!), ráadásul a boltból! Brrr!). Erre felé nem járt a madárinfluenza, ugyanakkor elég kicsi állomány áll rendelkezésemre. Összesen 18 tyúkocska, 3 némakacsa tojó és egy gácsér, illetve 4 pulykatojó a bakkal együtt. Néhány gyöngyös, (9darab), akikből még a hűtőbe is kerül jónéhány (három is hatalmas hangzavart tud csapni, hát még 9!) Ígyhát azonnal lecsaptam az alkalmi vételre, és ezzel együtt beindítottam a keltetőt.
Egyik szemem sír, a másik nevet. Még kicsit korán van szeritnem a keltetéshez, de a naposcsibéket tudjuk fogadni, a nevelteknek pedig a rendelkezésre álló 6 hét alatt kitalálunk valamit. Ugyanakkor örülök, hiszen minden keltetőindítás egy igéret. És hogy fogom utálni 4-5 hónap múlva! Az állandó zúgás, a napi kétszeri forgatás, a naposok gondozása. Brrr! De amikor bújnak, amikor a pihe-puha csibéket fogja az ember, ahogy rám néz, ahogy alváshoz készülődve lágyan csipog csukódó pillákkal... később ahogy veszekszik a tesójával egy kukacon...megéri a napi 10 perc elfoglaltságokat.
És hát ugye szeretnénk enni is baromfi húst. Mi nem az a család vagyunk, aki nem vág állatot, csakmert elveivel ellenkezik. Aki ezt teszi, tegye. Mi szeretjük a húst, és a mi elvünk az, hogy mindenkinek van dolga ebben a gazdaságban. A tenyészállat termel, a vágóállat hízik, majd húst ad, a gazda pedig megteremti a legjobb feltételeket, amiket csak módjában áll. Szeretjük, jól tartjuk az állatokat, ugyanakkor szeretjük a húst is, és szeretem a gondolatot, hogy tudom, mi kerül az asztalra. Tudom, hogy nem volt beteg, nem kapott gyógyszert, sem génmódosított takarmányt, vagy ha mégis szükség volt ilyesmire (mint pl most a nyulaimnál), tudom, mikor hagytam abba, tudom, mennyi idő telt el azóta. És ez megnyugtat.
És őszintén sajnálom a gyerekeimet, hogy a menzán esznek. Sajnos nem tudok mit tenni ez ellen, bár szerencsére elég kevés ott az étel, így itthon esznek sokat. Ez is megérne egy bejegyzést... így viszont majdnem minden este saját minőségi, egészséges ennivalót kapnak, és meg is eszik (mert éhesek a menza után). És ez is megnyugtat.
Egyenlőre ennyit, igyekszem rendesebben és rendszeresebben írni a blogot. Jó érzéssel tölt el, hogy leírva látom, mi mindent teszek a gyereknevelés, háztartásvezetés, jelmezvarrás, sajtkészítés mellett. Mindenkinek csak ajánlani tudom a napló írását.
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése