Ilyenkor tél közepén, második felében az emernek már nagyon elege van a hidegből, az újabb hóesésből, a folyamatos mínuszokból. Már megépítette az összes hóembert, már megrajzolta az összes hóangyalt, már eldobta az összes hógolyót, már megvívta az ősszes hócsatát, lecsúszta az összes pályát szánkóval. Már elhasználta a tüzifa nagy részét, már sikeresen (vagy sikertelenül) elkerülte a csúszós út miatti baleseteket.
Ilyenkor a legrosszabb, egy nagy levegőt venni és kitartani, várni, várni, csak várni a melegedést, vagy bármit, ami kicsit kizökkenti az ugyanolyan zord, hideg, reménytvesztett hétköznapokból.
De semmi, és semmi...
2017. február 1., szerda
2017. január 19., csütörtök
Elkezdtük
Nálunk ,inden évben a lélektani évkezdés a növényekkel a palánták elvetésekor kezdődik, míg az állatoknál a keltető indításakor, vagy a gidák születésekor. Idén megpróbálom kicsit kinyújtani a szezont, és már most elkezdeni az új évet. Hogy hogyan?
2017. január 1., vasárnap
BUÉK
Új év, új kezdet.
Év elején mindig előveszem az új évi naplóm, az óévi mellé teszem, és átvezetem az infokat. Kicsit nosztalgiázok, kicsit álmélkodom, kicsit újra élem a történteket.
A tavalyi évben aztán kijutott nekünk mindenből. Hatalmasat fejlődtünk, sokat gyarapodtunk, és óriási veszteségeink is voltak. Valahogy megjártunk hegyet és völgyet, a Mennyet és a Poklot is.
Év elején mindig előveszem az új évi naplóm, az óévi mellé teszem, és átvezetem az infokat. Kicsit nosztalgiázok, kicsit álmélkodom, kicsit újra élem a történteket.
A tavalyi évben aztán kijutott nekünk mindenből. Hatalmasat fejlődtünk, sokat gyarapodtunk, és óriási veszteségeink is voltak. Valahogy megjártunk hegyet és völgyet, a Mennyet és a Poklot is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)