Júniusi egyveleg

Nyár elején már lehet látni, milyen lesz a termés, hogyan alakul az állatállomány. Ugyanakkor még bőven van mit tenni, és lehet is tenni bármelyik részén a gazdaságnak. Ha valami kevésnek tűnik, vagy éppen soknak, lehet másodvetést, harmadvetést tervezni, még egy-két kör belefér a keltetőgépnek, lehet elkezdeni egyelni a sűrűn vetett zöldségeket. Ilyenkor a legtöbb a munka, hiszen általában még elég nedves a föld, de már meleg is van, a gaz gyorsabban nől, mint a kultúrnövény. Ilyenkor el lehet dönteni, milyen megoldást választ az ember. Nekiáll kapálni, hogy írmagja se maradjon a nem odavaló zöldnek, vagy (főleg idő hiányában) hagyja a gyomot kicsit megnőni, addig árnyékol a kultúrnövénynek, nem szárad ki olyan gyorsan a talaj körülötte. Amikor pedig már elég nagy, akkor óvatosan kiszedheti, megkínálhatja vele a zöldevő állatkákat. Persze tényleg óvatosan kell gazolni, mert a földes növényeket egyik állat sem szereti.

 

Nálunk mostanra megjelentek az első fürjtojások. Persze kakasunk nincs, de a februári keltetés tyúkjai most 3 hónaposak, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, már tojnak. A kacsáknak ez a második körük, a pulykánk tojt egyet, majd úgy döntött, dajkája lesz a kispulykáknak, azokat vezetgeti. A kicsik viszont (mivel nem ő az anyjuk, hanem a keltető) nem nagyon akarnak hallgatni rá, ilyenkor apa pulyka is a képbe kerül, együtt vezetgetik a kicsiket.

 

Érdekességképpen a tojásméretek:

 

 

Fehér: kacsa, barna: tyúk, foltos: fürj

A növendékek szépen fejlődnek, kiskacsa még nem halt meg idég. Nagyon mokány génekkel rendelkezhetnek. Igazából nem nagyon történt elhullás eddig, és ennek nagyon örülök. Lassan bátrabb leszek, itt a meleg, nem kell annyira óvni őket mindentől. A kacsékról készült képen esti összebújós alvás:

És természetesen készülnek a kecskesajtok, próbálkozom a félkemény készítésével. Ez az első, nincs benne lyuk, ami egyrészt jó, mert jó volt a kádtechnika, másrészről nem jó, mert ennyi idő alatt már kellett volna erjedési lyukaknak keletkezni... azóta elkészült a következő, egy kilós félkemény, még érik, amint lesz fotó, írom, milyen lett.

félkemény, sajtbevonós kecskesajt

 

A kilós sajtokhoz pedig szükség volt sajtformára. Régi éthordó romantikus találkája a forrasztópákával, Apa asszisztálásával. Szinte pontosan egy kilogramm mosott sajtot tudok vele készíteni. Strapabíró, mosogatógépbe tehető, nagyon szeretem!



 

Készül a sajtforma

 

 

És a dolgos nyár méltó jutalma: grillezés. Kellemes nyári este, sok finom zöldség, a parázs, és a sülő étel hangulata, na meg a piruló kecskesajt illata. Utánozhatatlan.



 

Szép napot!

A túró nálunk

A házisajtkészítés egyszerűsége és bonyolultsága nálunk abban nyílvánul meg, hogy szinte bármilyen tejterméket el lehet készíteni, viszont várni kell rá. A gyerekek már tudják, bármilyen ennivalót kérhetnek, bármit megkívánhatnak, de nem másnap fog elkészülni, még csak nem is harmadnap. De egy-két héten belül általában be szoktam tartani az igéretemet. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor elmentem nagymamámhoz nyaralni, és reggel megkérdezte, mit ennék ebédre (húslevest baracklekváros palacsintával, ahogyan csak ő tudta elkészíteni) és délre készen is volt. Azóta sem tudom, hogyan csinálta. Gyanítom, hogy amikor nem voltam a konyhában és éppen valami csínyt tettem, előkapta a varázspálcáját, de minimum volt mellette két házimanó.

A túró számunkra eléggé drága mulatság, már ha boltban kell megvenni. Bármilyen túrós ételnek neki kell állnom, minimum másfél kilóval kezdődik. És ez csak a túró. Így hát amikor éppen kevés sajt készül, (azt a heti 35 liter tejet nagyon okosan kell beosztani, de mondhatom, elég jól sikerül), és éppen teli a hűtő joghurttal, jöhet a túró!

Szeretek túrót készíteni, mert bár két nap, mire lehet enni belőle, de az íze, állaga messze fölülmúlja a boltit (lejjebb elárulom, hogy lehetséges ez), és amit még szeretek benne, nincsenek annyira feszes szabályai a túrókészítésnek, mint a sajtnak. (azért a joghurtkészítés lazaságán nem tud túltenni semmi, de ezt majd egy következő posztban)

Szóval, a hozzávalók:
tej - nálunk kecsketej, és mivel a kihozatala elég jó (naná, finom lágy marad), ezért elég 10-12 liter tejből nekiállnom, hogy a hétvégi túrógombóc adagot hozni tudjam (olyan bő másfél kiló túró)(bár ezen a hétvégén utógyereknapozunk, így megpróbálkozom a túró rudival az utajovobe oldal receptje alapján, illetve kecskepörkölt lesz kapros túrós galuskával, amiből már minden saját, a kapor és a hagyma is. :) ) És amiért olyan finom, krémes lesz a túró abban leli magyarázatát, hogy nem fölözöm a tejet, azaz teljes tejből készül. Magyarán benne marad az összes tejszín.

lábas- a szokásos 15 literes elegendő

kultúra, vagy tejföl - én kultúrázom, mert a tejföl tehéntejes. Fura lenne kecsketejjel a tehéntejföl, de csak filozófiailag, mert a gyakorlatban teljesen jól működik

oltó - néhány csepp

nagy kés - amivel fel tudom vágni az alvadékot, tehát jó, ha leér az edény aljáig

sajtkendő - akár egy tiszta tetrapelenka is tökéletes

edény - amibe a túrót teszem, esetleg efölött lehet csöpögtetni

Ja, tűzhely, hogy melegíteni lehessen a tejet, és hűtő, ahol lehet tárolni.

Ami nem kell hozzá: sok idő, sok energia, profi sajtkészítő múlt. :)

Az eredmény, egy nagyon finom, krémes, kellemesen savanykás túró. Egy a gond vele, hamar elfogy.

Elkezdett csöpögni a sajtkendőben

Szép napot!