A kecsketej nálunk

Mivel csak négy fejős kecskénk van (és egy bak), a napi tejmennyiség olyan 6-7 liter körül alakul. Ez a mennyiség elég lehet ahhoz, hogy az ember eljátszadozzon a sajtkészítéssel, vagy bármi egyéb tejtermék gyártásának nekiálljon, viszont ez kecsketej. Teljesen más lelke van, mit a tehéntejnek.

Ilyen furcsaság pl az, hogy fejés után 6 óráig erős antibiotikumos hatással bír. Ezután ez a hatás csökken, de még így is sokkal több idő kell ahhoz, hogy megaludjon, mint a tehéntej.
A csíraszáma viszont (ha eltekintünk ettől a baktériumölő tulajdonságtól) jóval több tud lenni, mint a tehéntejé, vagy jóval kevesebb, és ez mindig változik, akár fejésenként is tud óriási eltéréseket produkálni. Így kecsketejből nem nagyon érdemes nekiállni gomolyát készíteni úgy, mint tehéntejből, vagy juhtejből (azaz nem lesz a klasszikus értelemben vett gomolya), mert valószínű nem fog sikerülni.

Sokan úgy vélik a kecsketej büdös. Nos, sokan szagolták már a mi kecsketejünket (mi is), és egyöntetű csodálkozó megállapításként az első reakció, ami kibukott az ismerősökből: "Jé, ez nem is büdös! Nincs is semmi szaga!" Ez nagy valószínűséggel a tartástechnológiánk miatt van így, azért lehet így. Bár együtt vannak a lánykák a bakkal, de a fejés máshol zajlik, valamint azonnal elvisszük a tejet a fejés után a házba, ott kezeljük tovább (értsd további szűrés, hűtés, zacskózás, fagyasztás, vagy üvegekbe töltés).

Mivel alig van időm, így csak hetente tudom rászánni magam a sajtkészítésre. Mivel időben a 15 liter nem 15ször több, mint a másfél liter, így olyan fél nap alatt el tudok készülni a sajtozással. Ehhez persze az kell, hogy a tejet úgy tároljam, hogy sajtozáshoz megfelelő állapotban maradjon. Itt jön a képbe a fagyasztóláda. Másfél-két és fél literenként zacskózom a friss (maximum fél órás) tejet dupla szűrés után, majd be a fagyasztóba. Itt maximum egy hetet tölt, amikor kiveszem, felolvasztom, majd elkezdhet készlüni a sajt.

Olvad a 20 liter tej.

Harisnyás Pippi után szabadon

Félkemény próbáim viaszban érlelve



Illetve ami még nagy favorit nálunk, az a joghurt. Teljes kecsketejből, hőkezelés, hűtés, joghurt kultúra, majd szárazdunsztban fél napig. Ezután hűtőben 7-10 napig is eláll. (már ettünk 18 naposat is, ugyan azt már sütibe sütöttem). Ezt használom tejföl helyett is. És természetesen ez is teljesen más, mint a tehénjoghurt. Folyósabb, krémesebb. (a boltihoz aztán meg végképp nincs köze. Én eleve teljes tejből inulok neki, így a fogyókúránkba-ha lenne ilyen- nm lehetne beilleszteni).

Szép napot!

Vegyes kultúra

Mielőtt nekiálltunk kertezni, rengeteg könyvet elolvastam, nagyon sok netes oldalt átböngésztem (akkor még volt időm), így egyértelművé vált számomra, hogy nálam a növénytermesztés egyetlen útja a vegyeskultúra. Egymás mellett sosincs ugyanaz a növény, a szomszédok meghatározott rendszer szerint kerülhetnek egymás mellé. Nem nehéz elsajátítani, és így az ötödik kertes szezonunk elején már világosan látszik, vegyszermentesen lehet zöldséget termeszteni, és a vegyeskultúra egy használható módszer erre.

Nyár végére egy nagy káosznak látszik a külső, avatatlan szemlélő által a kert. Főleg a szomszédoknak szúrja a szemét, akik esküsznek a monokultúrára. Nem értik, hogyan lehet, hogy nálunk ugyanolyan buja a veteményes, mint mellette a kaszáló minden vegyszer és egész szezonon át tartó kapálás nélkül. És főleg hogyan tudja eltartani immár hattagú családunkat 140 négyzetméter (na jó, azért nem egészen, olyan 10 hónapig csak, és krumplit azért kell vennünk, és káposztákat).

Az első, ami a földbe kerül a répa-hagyma kombó. Ezt Sulyok-Siklós: Vetéstől a tálalásig című könyvéből tanultam. Évek óta védik egymást szorgalmasan. Ez a nyári hagyma, amint kibújik már esszük is újhagymaként, és végig kisér egész nyáron át.

Répa, hagyma mag, répa, dughagyma, minden évben jól bevált rendetlenségnek tűnő rend

Amire még rájöttem a sok olvasás alatt az az, hogy ami fut, azt futtassuk FELFELÉ, közé pedig mehet elővetemény, vagy másodvetés. Így vetettem tavaly a cukorborsót a tökök helyére, ÉS a tökmagokat is, botokkal megjelölve. A cukorborsó egy idő után szépen nedvesen tartotta a földet, mire lekerült csodaszép tökféle növendékek (spárgatök, sütőtök, istengyalulta tök, patisszon, takarmánytök) maradhattak erősen, egészségesen.

Ami az én találmányom (illetve még nem láttam sehol hasonlót) az az uborka előveteményeként a retek-sali kombináció. Az alábbi képen jól látszik miről beszélek, az uborkahálót később húzzuk rá a karókra. Így lehet locsolni is az uborkát (további virágzásra és termelésre buzdítva) úgy, hogy maga a termés ne kapjon vizet, ne keseredjen meg. Közötte pedig rengeteg saláta elfér ember, állat kedvence a hosszú téli hónapok után. És hát ugye nedvesen tartja az ubi földjét, árnyékot ad, gaznövekedést gátol. A növendék csibék első zöld takarmánya, és mi is dugig esszük belőle magunkat.

Ubikarók, közöttük uborkamag, köztesként sali, a retkeket már kiettük
 

További helykihasználásként a paradicsom közé szoktam a karalábét. Szintén nagymamám Sulyok-Siklós könyve. Nagyon bevált, évek óta ezt teszem.

 

További észrevételem az, hogy ami nőni akar, azt hagyom nőni. Minden évben van egy-két eltévedt paradicsom, paprika, tökféle, káposztaféle palánta (a kaporról már nem is beszélek, az már az egész kertben jelen van, fő védnökként). Ezek az előző évekből a földben maradt magból bújtak, volt hogy évekkel korábbról maradt ott, túlélte a teleket, az ásásokat, kapálógépezéseket. Az a tapasztalat, hogy ezek a legerősebb növények. Tavaly pl a gomba elvitte majdnem az összes paradicsomot (az a csúnya fekete, ami ellen nincs védekezés, bár néhányan próbálkoznak ezzel-azzal). A cékla között kikelt 2 paradicsom mag. Gondoltam példát veszek róluk, és a ki nem kelt céklamagok helyét nem célkával pótlom (valami miatt nem érezték ott jól magukat), hanem a maradék paradicsompalántákat tettem. Ami megmaradt, szépen fejlődött. A cékla levelei nedvesen tartották a földet, semmilyen kórokozó nem támadta meg. Sajnos ahhoz kevés volt az a pár tő, hogy eltegyek belőle, de a nyári friss paradicsomigényünket fedezte.

 

Összességében elmondhatom, hogy próbálok harmóniában élni a természettel. Terelgetni a fejlődést, növekedést, nem beleavatkozni, csak amennyire muszáj. Pl a krumplibogárra a gyerekeket szabadítom rá, a földibolhára pedig a fahamut szórom ki. :) Bár nem lesznek katalógusba illő zöldségek, de finomak, egészségesek, vegyszermentesek. A nyáron eltett lecsónak érezni még télen is a nyár ízét. :) Még sokat kell tanulnom, de már most látszik, fentartható, fejlesztehető. Ez az az irány, ami nekünk kell.

 

A maradék, az egyelés, a "gaz", a "gyom" pedig hízlalja a malacokat (évek óta gazzal és konyhai maradékkal hízlalunk két hízót), édesíti a kecsketejet, csivitelésre buzdítja a papagájokat. A trágya pedig két évente táplálja a konyhakertet. Szintén vegyszermentes, gyógyszermentes, műtrágyamentes.

 

 

Szép napot!





Kecskekarám

Végre valahára elkészült a kecsók karámja. egyenlőre karám funkcióval később kifutóvá fogjuk avatni, amint megépül mellé maga a kecskeól is. Addig az istálóban éjszakáznak, a többi farmbélivel együtt.
Sok munka sok hét, sok tervezés eredményét képekben mesélem tovább:

Én festettem. Hetekig. Nagyon untam.

Betonoszlop, bebetonozva

A fősegéddel

Minőségellenőrök munkában

A büszke alkotó. (büszke is lehet!)


Még hátra van valami esővédő, illetve még csak az egyik oldalán van használható kapu, de hamarosan ezt is megoldjuk.
A kecsók vagy itt vannak napközben, vagy legelésznek a fűben. Imádják! Olyan édes tejet adnak, mint a méz. :)

Szép napot!

Naposcsibéknek infrafilm

Azt mondják, az ember a hiáiból, kudarcaiból tanul, azáltal fejlődik, hogy a sikertelenségekellenére kitart, nem adja fel a terveit, álmait. Próbálunk eszerint élni. Alkotunk valamit, látjuk a hibákat, javítunk, újrakezdünk. Máshogy nem is lehetne.
Nagyon sok kudarc ért a csibekeltetés kapcsán is. A keltetéssel, bújtatással, naposokkal minden rendben, ott már csak keveset hibázok. A hetes, több hetes növendék csibék viszont gondot okoztak. Túl hideg, túl meleg.
Indító táp, de az gyógyszeres, vagy saját keverék, de az nem olyan.
Sokan vannak, kevesen vannak.
Együtt vannak (pulykáknak jót tesz más társasága), külön vannak.
Milyen legyen az itató? Kacsák úsznának, fürjek belefulladnak vagy csurom vizesek leszek és megfáznak az 1mm-es víztől.
Milyen alom legyen? Milyen fűtés? Milyen világítás? Olcsó is legyen, de hatékony is.
Zöldet mikor adjak? Mekkora méretben?

És még lehetne sorolni.

Már 4 éve keltetünk, és vannak újra meg újra visszatérő hiányok. A hőmérséklet szinten tartása az egyik ilyen. Nem akartam 24 órát világítani nekik, mert az nagyon nem természetes. Infrával horribilis lenne a villanyszámla. A sima izzó hőereje kevésnek bizonyult. Nagyon taposták egymást. Kerestem, kutattam, mígnem az egyik fürjes oldalon rátaláltam az infrafilmre.

Beszereztük, kipróbáltuk, azóta nem volt elhullás a csibéknél, pdig hidegek a napok! Két 40 Wattos film, és egy ledes izzó nappal, éjszaka a lámpa kikapcsolva,fűtés folyamatosan. A csibék vidámak, elégedettek, fejlődnek!
A helyük pedig egy régi ruhásszekrény, beszerelve 3-4 fakk, olyan 40 centis belmagassággal, 60*40es méretben.
Itatónak a papagájitató nagyon bejött. Tiszta marad a víz, megtanulnak inni belőle gyorsan, a nagy méretűt nem is tudják feldönteni.
Alomnak a széna darálék, ami lepereg a nyulak, kecskék etetésekor, ahogy visszük a szénatárolóból a szénarácsba etetni, de még ezalatt nagy nylonfólia, hogy könnyen kialmozhatók legyenek. Almozáskor csak felhajtom a széleit a fóliának, mehet is ki. Persze előbb a csibéket áthelyezem. :)

A szekrény mennyezetére szerelve, ledes izzóval.

Csibék a papagájitatóval, infrafilmmel.

Kikelt a svédasztal!

Anno, 35-36 nappal ezelőtt volt sok acsatojás nálunk. Van 3 némakacsalányunk, és egy gácsér. Gondoltam, beteszem a keltetőbe, mivel tudtam, a kacsák nyugodt helyen ülnek el, nálunk pedig olyan nincs egyenlőre. A tyúkok mindenhova bejutnak.
Igen ám, csakhogy 13 kacsatojás kicsit kevés ahhoz, hogy 5 hétig miattuk menjen a keltető, így egy héttel később betettem melléjük még 15 pulyka, és 14 gyöngy tojást is, majd még egy héttel később a mardék helyet feltöltöttem tyúk tojással.

Svédasztal tenyésztojásból



Így néztek ki. Vártam, vártam, a kacsatojásokat minden nap kétszer kivettem, lepermeteztem, negyed órát hűtöttem. Egyik este kint is felejtettem, így csak reggel kerültek vissza a keltetőbe. Jóóó alaposan meg is ijedtem, sajna meg is fázott egy-kettő. A többi mozgolódott, így folytattam a keltetést, hátha lesz erejük kikelni. És lőn:

Az első, ő egy gyöngycsibe

Az első kiskacsa!

Azóta már a többi is kikelt, már csak 2 gondolkodik. Szóval, igen, ha az ember okosan csinálja, működik a "svédasztalos" keltetés.
A naposok is együtt vannak elhelyezve, tapasztalatom szerint jól megférnek. Vészhelyzetre felkészülve bekészítettünk a kacsáknak egy kettes számú lakot, de egyenlőre nem látom szükségét, hogy külön tegyem őket. Természetesen bármikor felülbírálom saját döntésem, és módosítok, ha kell.

Szép napot!