Oldalak

2016. április 28., csütörtök

Idei első kecskesajtozás

A gidák leválasztása után a kecsómamik egész tejhozama a rendelkezésemre állt. Ez naponta olyan 6-7 liter tejet jelent. Ennyinek is nekiálltam tavaly, idánre azonban más terveim voltak. Szerettem volna egyszerre több tejet feldolgozni, legalább 1,5-2 kilo sajtot/túrót készíteni. Ugye, ha leülünk hatan ebédelni pl túrógombócot, az legalább 2 kiló túró. Ahhoz kell olyan 20 liter tej.

Elkezdtem tanulni. Találtam egy nagyon-nagyon jó fórumot az indexen, ahol nagyon segítőkész csapat van jelen. Ott tanultam, hogy a kecsketej teljesen máshogy működik, mint a tehéntej, és ha igazán finom sajtot szeretnék, akkor frissen kell felhasználnom.
No de nem tudok minden nap kétszer sajtot gyártani, és van olyan nap, amikor egy család visz tőlünk tejet (alergiásak a gyerekek), így tovább kutattam. Azt is megtudtam ezen a fórumon, hogy ha fél órán belül lefagyasztom a tejet, akkor ugyanúgy frissnek számít. Ezt is tettem.

Jelenlegi terv az, hogy egy hétig gyűjtöm, ezalatt olyan 30-35 liter tej gyűlik össze. Zacskóban, mélyhűtöm, majd felolvasztom lassú tűzön, és készülhet a sajt, túró, orda, akármi. A fazekam 25 literes, a maradék tejből joghurt készül mindenféle ízben. A kultúrákat, oltót, miegymást kis tételben a hazisajtkeszites.hu oldalról tudom beszerezni, nagyobb mennyiségben pedig a Mosonmagyaróvári Tejkutató Intézettől.
És a fotók:

Ez már a zsendice, de a tej hasonlóan nézett ki. A tetején szépen látszik, fagyasztott tejből is lehet zsendice, orda.
Korszakalkotó sajtprések, szintén kecskések sugallatára, valamint a harosnyába kötött gomolya.


Eredeti erdélyi ordás kapros palacsinta savóból.

Libatojásnak álcázott gomolyák
Libatojás belülről
Utómelegített sajtérlelő kézikészülék
Sajtérlelő belülről

Szép napot!


2016. április 25., hétfő

Ez most komoly?

A hétvégén a gidák felugrottak a rénfára, majd besétáltak a mélyhűtőbe. Megjegyzem, annyira jól sikerült, hogy jövőre ugyanígy fogjuk csinálni. Ma még eladásra kerül az utolsó anya-gida páros, és akkor megkönnyebbültünk. De valóban megkönnyebültünk?

A bakkecskénk tegnap mintha megbolondult volna. Nem is értem, de folyamatosan udvarolgató hangokat hallatott az utóbbi pár napban. Gondoltam, csak a gidák hirtelen eltűnéze zaklatta fel őt is. Az istálóban jelenleg az akolban kötve tartjuk, amíg el nem készül a karám, és a nagyobb istáló a kecsóknak. Gondoltam elengedem kicsit, hiszen már csak egy gida maradt, ő pedig el tud rejtőzni a bohókás apja elől. Lucifer (így hívják a bakkecskénket) elkezdte hajtani az anya kecskéket. Ők menekültek. Visszakötöttem inkább.
Erre ma látom, mintha az egyik anyánk (Sári, akinek ikrei születtek) odatartaná a fenekét. Azt hittem, képzelődöm, és csak a többi fiatal anyával akar genyázni (szokott úgy állni, hogy a többiek ne férjenek oda a kajához/vízhez). Fejés után azonban kicsit összeengedtem őket. És láss csodát! Fogadta Lucifer udvarlását...és akkor így eléggé szofisztikált voltam. Nem tudom, visszaivarzik-e, vagy hogyan lehet ennyire gyorsan a leválasztás után újra a szexre gondolni (három napja nincsenek gidái), de úgy látszik kecskééknél ez így is működik. mindenesetre, ha minden jól megy, számolhatunk egy szeptemberi második körrel. :)
5 hónap múlva lehet, hogy ugyanígy fog kinézni?

2016. április 13., szerda

Amikor minden összejön!

Amióta vége a gidaesőnek, valahogy megrekedtek a dolgok. Biztosan sokan voltak már úgy, hogy amikor szépen halad az ember élete, egyszer csak lelassul, majd leáll, sőt, akár visszájára is fordul a világ. Nálunk ez történt.
Szépen leellett az utolsó anyakecsó is. Szépen eladtunk már egy anyát a gidájával egy kisgyerek mellé. Szépen beindult a fejés rituáléja, szépen elkezdtem éjszakára különzárni az anyákat a négyhetes gidáktól. Erre tegnapra az egyik kiskecske elkezdte húzni a hasát. Az anyja cicije meg hatalmas...szintén hatalmas sebekkel. Oké, rendben, volt már ilyen. Mami külön, gidaikrek cumisüvegből, dajkálás. Ez reggel ment is szépen, de valahogy most délben nem akartak enni. Szénát ettek, ittak vizet, de tejet sehogyan sem tudtam beléjük diktálni. Pedig frissen fejtem, anyjuktól fejtem, szokott üvegből adtam, én adtam. És nem. Helyettük egy másik kiskecsó ette meg, az egyetlen szarvatlan kicsi bakunk, akinek a legkisebb az anyja, és aki már majdnem olyan magas, mint az anyja. :) (A Timi és a kicsikéje).
Majd fél órát próbálkoztam, mire feladtam, odaadtam a kicsi baknak az összeset, amit csak kért, a maradékot meg a malackák kapták. Igazán jól tartjuk a disznóinkat: ebédre krémsajt savója lángossal, desszertnek meg frissen fejt kecsketej. Szívesen lennék disznó nálunk...természetesen tenyészmalac, nem hízó. :)
Kócosan  (a hajamat a többi gida összerágta), trágyásan (térdelve tartottam a kicsiket), fáradtan fordultam ki az akolból, mire meglátom a broiler tyúkmamit az egyik tojófészekben...holtan. Belehalt a tojásrakásba. Tudom én, hogy ez a hibrid nem erre lett kitenyésztve, tudom, hogy arra "való", hogy hat hét alatt megnőljön, aztán mehet a hűtőbe, ez pedig már több, mint egy éves volt,de akkor is. Nem tett jót a lelkemnek. Már pihegett egy ideje, most feladta.

A szomszédék meg megint kitaláltak valamit rólunk, mert kollektíven nem köszönnek. Amíg etettem, mellettem ment el az egyik az ő telkükön, tőlem úgy másfél méterre. Lehajtott fejjel, még nem is böffentett oda semmit, mikor ráköszöntem, pedig nem tudott nem észrevenni. Tudom, hogy a felét sem tudom elképzelni annak, hogy milyen mondák-regék terjengenek rólunk a faluban, de azért ez mára nem kellett.

Mindezek mellett ma voltunk a kötelező féléves státuszon a féléves fiacskámmal, mire a doki megállapította, hogy a heti 50 gramm hízás nem elég, írt fel neki tápszert. Mondtam, hogy de sokat mozog, meg hát azért hízott...nem, ő úgy látja, sápadt, és nézzek vissza egy hónap múlva, nehogy valami szervi baj legyen... Most mondjam azt, hogy "te hülye"? És ilyen megy orvosnak...persze a tápszer allergizál, és a nagyfiamnál, Misinél is volt olyan, hogy egy hónapig heti 25 grammot hízott (nem 50-et, mint most a Marci fiam), és az is rendben volt. Akkor még az öreg doktornő volt...ez a szakma is hígul sajnos. Sokat mozgott Marci, jó az étvágya, kaki, pisi rendben, jókedvű, aktív, hát hagyjuk már azt a gyereket! Nem fogja magát éhen halasztani, főleg, hogy elmúlt hat hónapos, elkezdett enni mást is. Persze nem adok neki tápszert, a sok allergénnel, meg csomósodásgátlóval, meg mittudomén még milyen kemikáliákkal. Előbb kap kecsketejet, minthogy egyáltalán kiváltanám a receptet!

És mindez egy nap alatt. ELÉG VOLT! És még csak háromnegyed kettő, még vissza van az egész délután. És a Miki fiam már az ölemben relaxál kemény 35 perc alvással...két éves...aztán este meg ki fog dőlni, és zokogni fog a fáradtságtól, amit megint hallanak a szomszédok, és megint indul a pletyka, hogy milyen szar szülők vagyunk....na nem mintha érdekelne. Ha ennyire unatkoznak, hogy rólunk beszélnek, akkor csak sajnálni tudom őket. Mi nem szoktunk róluk beszélni, van jobb elfoglaltságunk. Pl utána nézni a doktor által javasolt csecsemők részére kifejlesztett veszélyes anyagoknak.

Abba is hagyom, mert ennél már csak csúnyább kifejezések kívánkoznak ki belőlem. Azokat inkább csak szóban.

Azért szép napot!